A Danubius Nemzeti Hajós Egylet rövid története

Danubius Nemzeti Hajós Egylet Klubháza


A Danubius Nemzeti Hajós Egylet (DNHE) 1991. december 13-án, az ország legrégibb, a Nemzeti Hajós Egylet (NHE) és az egyik legfiatalabb, a Danubius Evezős Klub (DEK) egyesülése révén alakul.

A Nemzeti Hajós Egylet története

Gróf Széchenyi István honosította meg hazánkban az evezést az 1840-es években, és „Csolnakda” néven megalapította az első evezős társaságot. Az 1860-s években sorra alakultak az egyletek, 1862-ben megalakult a Pesti Evező és Vitorlázó Kör. A Kör 1867. április 20-án „szövetségre” lépett az 1865. márciusban létrejött Pesti Nemzeti Hajós Egylettel („Unió” Nemzeti Vitorlázó és Csónakázó Egylet), és 1871. március 11-diki közgyűlésén változtatta nevét Nemzeti Hajós Egyletre. Ez a név a mai napig fogalom az evezőssportban, az Egylet versenyzői sikereivel és példamutató társadalmi tevékenységével sportágformáló, meghatározó szerepet töltött be az elmúlt 152 év alatt.

A Nemzeti Hajós Egylet csónakháza 1876-ig a Feldunasoron, az 1889-ig „Budán a Lánchídfő felett” volt kikötve. A növekvő gőzhajó-forgalom miatt 1884-ben a Margitszigeten „fiókcsónakdát” építtettek, majd – miután József főherceg, a Szent Margitsziget tulajdonosa hozzájárult – 1889-től véglegesen a Margitsziget pesti oldalára költözött az Egylet csónakháza. 1937. kiemelkedő év az Egylet életében: sikerült felépíteni az Egylet állandó kőházát, melyet 1937. szeptember 26-án vehettek ünnepélyesen birtoka, egybekötve ezt a 75 éves jubileum megünneplésével. A freskóval is díszített klubházat a korabeli Filmhíradó is bemutatta.Az Egylet fénykorát a 30-as években számos országos bajnokság, főiskolai világbajnokság, Európa bajnoki ezüstérem és olimpiai részvétel jelzi. A második világháborúban a gyönyörű klubház romhalmazzá vált, a hajók nagy része elpusztult. A túlélő klubtagok a romos épületet használhatóvá tették, az evezős élet 1947-ben újra indult, de 1948-ban a politika mért megsemmisítő csapást a magyar evezős sport nagy, „történelmi” egyesületeire. A Nemzeti Hajós Egylet is – de jure – megszűnt létezni.

A Nemzeti Hajós Egylet már régen nem létezett, amikor az 1950-60-as években tagjai még mindig összejártak, egy hajóban, fekete-fehér csíkos trikóban eveztek. Több mint 40 év múltán teremtődött meg a feltétele annak, hogy a Nemzeti Hajós Egylet újra életre keljen. 1990. március 20-án a még élő egykori tagok újra megalapították, bejegyeztették az egyelőre telephely és hajópark nélküli evezős egyletet. Egy évvel később csatlakoztak a versenyző fiatalokból álló, 1989-ben alakult Danubius Evezős Klubhoz, méltónak és elég erősnek tartva őket a Nemzeti történelmi hagyományainak folytatására.

A Danubius Evezős Klub és vezetői más történelmi körülmények között, de a „nagy öregek”-hez hasonlóan átélték az evezős létért való küzdelem minden gyötrelmét. A közvetlen jogelődöt, a VM Csemege SK. Evezős Szakosztályát, amely az 50–es évek eleje óta eredményesen működött a Margitsziget partjára kikötött csónakházon, Európa bajnoki érmek és helyezések, számtalan magyar bajnokság ellenére kétszer számolták fel. A 70–es évek elején a teljes hajóparkjával beolvasztották az MTK-ba. Tíz év múlva a régi úszóházon néhány rozzant hajóval mindent újra kellett kezdeni.1988-ban, amikor már ismét virágzott az evezős élet, a bázisvállalat megszüntette a szakosztályt és kihúzta alólunk még a csónakházat is. Az evezősök elszántságának és az evezés szeretetének bizonyítéka, hogy a szó szoros értelmében nulláról indulva ismét sikerült talpra állni. 1989. februárjában, „egy-szakosztályos” evezősklubbá alakultunk, megalakult a Danubius Evezős Klub, a Margitszigeten működő Danubius Hotels Rt. jogi, erkölcsi és némi anyagi támogatásával.

Az egyesülés után

Az 1991. december 13-án megtartott bensőséges hangulatú, az egyesülést ratifikáló ünnepi közgyűlés képletesen is és ténylegesen is a stafétabot átadását jelentette. Ettől a pillanattól fogva, azaz 23 éve – immár Danubius Nemzeti Hajós Egylet néven – él tovább a régi Nemzeti. Megörökölte és folytatta az evezős-otthon, a saját bázis megteremtéséért való küzdelmet. Amíg a DEK fiataljai jobbára kölcsön hajókban versenyeztek, öltözőjük a Nemzeti Sportuszoda tribünje alatti beépített tér volt, addig ma már a DNHE két úszóháznak a tulajdonosa és 1999. óta az egykori Pénzintézeti Központ klubház használója. A Wesselényi Miklósról elkeresztelt úszóházat – csakúgy, mint az elődök az 1920-as és 1930-as években – a tagok adakozásából újították fel; 2005-ben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal védett műszaki műtárggyá nyilvánította.

A DNHE létrejöttétől kezdve – csakúgy, mint történelmi elődje – verseny rendezésével járul hozzá a versenyzés előmozdításához. 1991 óta a sportágalapító gróf Széchenyi István nevéről elnevezett tavaszi évadnyitó verseny – hagyomány! Különlegessége nemcsak abban rejlik, hogy egyetlen a Duna városi szakaszán rendezett verseny, hanem az is, hogy versenyhajók küzdelme mellett „családi futamokkal”, cégek tízevezős versenyével, nyolcasok üldözéses versenyével (Budapest Kupa) igazi nézőcsalogató, a sportágat sok oldalról bemutató társadalmi eseménnyé vált. A DNHE a magyar evezős klubok közül elsőként lépett arra az útra, hogy az evezés lehetőségét a versenyzőkön kívül mások számára is megteremti. Felnőtteket oktatnak a mozgásra, akik azután saját maguk szervezte csapatokban járnak rendszeresen vízre, eveznek az evezés öröméért. 2004 óta fogyatékossággal élő felnőttek, gyermekek evezhetnek a biztonságos, stabil, széles, fixüléses tízevezős hajókban. Ugyanebben a hajótípusban cégek, baráti, munkahelyi társaságok kovácsolódnak össze, megtapasztalva az „egy hajóban evezünk” igazi jelentését, élményét. 

Napjainkban

Napjaink egyik legeredményesebb evezős klubjaként, közel 200 fiatalt foglalkoztatunk. Felnőtt élversenyzőink évről-évre részt vesznek az evezős Európa-bajnokságokon, Világbajnokságokon, és egyetemi evezős Európa-bajnokságokon, Világbajnokságokon. Egyletünk aktív tagjai között van olimpikon, egyetemi-világ– és Európa-bajnok. Idei sikereink közé tartozik Gyimes Krisztina előkelő második helyezése a világ egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező versenyén, az angliai Henley Regattán, másik nagy sikerünk a junior korú Bene Dorottya hatodik helyezése a felnőtt Európa-bajnokságon, de nagyon büszkék vagyunk Csepregi Gábor 2013-ban megszerzett Universiade bronzérmére is, mert ez a sportág első hazai érme az egyetemi világjátékok történetében!